A 6.évfolyam ellátogatott a Fővárosi Nagycirkuszba, ahol a Cirkománia előadást nézték meg, a Lázár Ervin program keretein belül.
A Cirkománia olyan klasszikus cirkuszművészeti előadás, amely a cirkusz iránti rajongás különleges, semmi mással össze nem téveszthető légkörét teremti meg a manézsban, mindezt a tizenéves korosztály nézőpontján keresztül.
Fekete Péter, a darab rendezője főszerepet szán a Baross Imre Artistaképző Intézet másodéves bohóc hallgatóinak, akik Greifenstein János és Méhes Csaba osztályfőnök irányításával főszerepet kapnak az előadásban. A bohóc diákokkal együtt, a klasszikus zsánerszámok által – lengőtrapéz-, görkorcsolya-, zsonglőr-, levegő-, cyr wheel-, deszka-, drót- és bohóc – a hatodikos diákok játékosan és szórakozva tanulhatnak, ismerhetnek meg alapvető erkölcsi-etikai fogalmakat.
Amikor a fények kigyúlnak, és a szereplők a porondra lépnek, egyszerre különös érzés keríti hatalmába a nézőt. A cirkusz iránti szenvedély kel életre a lelkekben, pompáznak a kosztümök, villódznak a fények, ámulatba ejtenek a produkciók. A lengő trapézon az artisták kezet nyújtanak egymásnak, miközben dupla szaltókkal szelik át a kupola egét. A zsonglőr megszámlálhatatlanul dobálja a buzogányokat, a görkorcsolya bámulatos sebességgel kering, forog, miután könnyeden a levegőbe emelkedik az éjszaka vándora, a Hold. A kötéltáncos halált megvető bátorsággal közlekedik, egyensúlyozik a magasban, a deszka pedig tágul, hajlik, miközben az égbe emeli az artistákat. A szépség, a szabadság, az erő és a pontosság képzettársításai elevenednek meg a cirkuszban, és ez adja a szenvedély, a rajongás alapját is.
Ebben a mesebeli világban a darab középpontjában játszó bohóciskola növendékei teremtenek egységet, kötnek össze műsorszámokat, miközben maguk is vicces kalandokba keverednek. Hihetetlen járművel érkeznek, miközben a manézs körbe-körbe forog. A többség botladozik, ügyetlenkedik, de azért mosolyt csal az arcokra mókás jelmezük, viselkedésük: ők az auguszt bohócok. Ekkor lép porondra a magát megkülönböztető, másokkal összehasonlíthatatlan clown figurája, aki rendet tesz a fejekben, vezeti, irányítja a többieket. Hű fegyverhordozója, a kontra segíti őt, habár maga is hibázik néha-néha. A szófogadó bohócok pedig adnak fehér társuk szavára. Az önálló egységgé olvad össze, a rossz jóvá, a rút széppé változik, mert együtt minden könnyebb, nagyszerűbb. Így válnak az egyének egy csapattá, kovácsolódnak egy közösséggé, hiszen a nagy célokat csak közös erővel, hittel és akarattal lehet elérni.
Forrás: Fővárosi Nagycirkusz
